A tizenegyedik éjszaka

Viharos szél őrjöngött odakint, rázta a redőnyöket, tépte a fákat, süvített, dobolt, mintha csak valami egyszemélyes zenekar volna. A ház felső szintje recsegett-ropogott, ahogy meg-megrohamozta a falakat a mindent elsöpörni készülő fergeteg. Elfi összerezzent minden zajra.

A tizedik éjszaka

Elfi hallotta, hogy nagy nehezen elcsendesedik a ház. A földszinten maradt éjszakára, és még nem tudta, mivel is töltse az idejét reggelig. Tekintete a hűtőre esett, és eszébe jutott, hogy ott bizony alaposabban is körül szeretett volna nézni.

A kilencedik éjszaka

Elfi az egész napját új barátaival töltötte, mert Lili azt mondta, annyira cukik így együtt, hogy inkább vezessék be azt a szabályt, hogy Elfit mindig ott hagyják, ahová magától ment. Ez az ötlet tetszett is, nem is a manónak, de így egész nap a konyhában ült, és figyelhetett.

A nyolcadik éjszaka

Most fordult elő Elfivel először, hogy magányosnak érezte magát, mióta Lilinél lakott. A kislány egész nap távol volt, nem játszott vele, ő pedig unni kezdte a házban a csendet.

A hetedik éjszaka

Elfi nagy nehezen kipihente a gyomorrontást, amit a sok szaloncukor okozott neki, és az éjszaka leple alatt megint útnak indult a házban, hogy újabb csínyeket eszeljen ki.

A hatodik éjszaka

Elfi némán hevert a szekrénykén, ahová Lili mindig leteszi esténként. Onnan hallgatta, ahogy a kislány izgatottan mesélte az iskolában történteket édesanyjának.

Az ötödik éjszaka

Elfi izgatottan várta, hogy leszálljon az éj, hiszen ez minden eddiginél különlegesebbnek ígérkezett. Ezen az éjjelen jár erre Mikulás, aki minden bizonnyal megkérdezi majd, mit tudott meg a kislányról, amíg mellette volt.
Amint lehetett, óvatosan lemászott a szekrényről, és a lehető leghalkabban kisurrant a szobából. Leült a lépcsőre, pontosan oda, ahol a korláton a "Lili Anna" hímzéssel ellátott kis ajándékos harisnya lógott, és várt. Néha majdnem elbóbiskolt, de amint eszébe jutott, hogy kire is vár éppen, izgatottan nézett körül.

A negyedik éjszaka

Végre csend lett, sötétség, mindenki nyugovóra tért. Kivéve persze Elfit, aki már nagyon várta ezt a pillanatot. Egészen elgémberedtek a tagjai, így felállt, és elvégzett néhány tornagyakorlatot, hogy megmozgassa kezét-lábát. Gyakorlott mozdulattal ugrott le a szekrényről, és már lopakodott is kifelé a hálószobából.

A harmadik éjszaka

Elfi alig várta, hogy mindenki elaludjon, mert nagy dologra szánta el magát napközben: lemerészkedik a földszintre! Sokáig kellett várnia türelmesen, mert bár Lili hamar elaludt, a szülők még fent maradtak, Papa dolgozott, Mama összekészítette Lili másnapi tízóraiját és ebédjét. Aztán mikor végre elcsendesedett a ház, Elfi útnak indult.

A második éjszaka

Elfi megvárta újra, hogy mindenki elaludjon. Nem kellett sokat várnia, fáradt volt az egész család, hiszen korán keltek szombaton reggel is, csak hogy őt megkeressék. Leugrott a szekrénykéről, és már indult is felfedező útjára.

Az első éjszaka

Elfi türelmesen várt, míg mindenki elaludt a szobában. Nagyot nyújtózott, és felült a kis szekrényen. Alaposan szemügyre vette a hálószobát, ahol egy sólámpa diszkrét fénye világította meg az alvó háziakat. Felállt, kicsit megmozgatta elgémberedett tagjait, majd egy ugrással a padlóra szökkent.

Elfi megérkezik

December első napján fogcsikorgató hidegre ébredtünk. Olyan hideg volt, hogy az autó szélvédője még belülről is befagyott. Lili a szokásosnál jobb kedvvel ébredt, alig várta, hogy megkeresse az adventi naptárat. Együtt készítettük, de még el sem készültünk vele teljesen, amikor hirtelen eltűnt a naptár, sehol sem találtuk...