Már délután elhatározta, hogy aznap éjjel valahol a földszinten bújik el. A konyha nagyon megtetszett neki, Lili zsebéből látta, hogy izgalmas terep lesz. Felmászott a konyhapultra, és sorban kinyitotta a szekrényeket, kihúzta a fiókokat. Amikor az evőeszközökhöz ért, kicsit már elfáradt, úgyhogy meg is állapodott ennél a fióknál. Először csak be akart feküdni a kanalak és villák közé, de úgy vélte, az nem lenne elég mókás. Fogta, és megfordította a fiók tartalmát, minden fejjel lefelé állt. "Igen. Így már megfelel!" - gondolta magában, és pajkos mosollyal befeküdt a fiókba.
Lili reggel kicsit nehezen ébredt, ami nem csoda, hétfőnként nem megy olyan könnyen az ilyesmi. Aztán eszébe jutott a kis manó, és sebtében felült az ágyban. "Nincs a helyén most sem!" - konstatálta azonnal, úgyhogy gyorsan el is kezdte a készülődést, hogy mielőbb Elfi keresésére indulhasson. De hiába! Nem találta egyik helyen sem, ahol várta volna. Pedig megnézte az adventi naptárnál, a kis gombás házikónál, amit Mama készített, de semmi. Bánatosan ment le a földszintre, mert már csak 10 perc volt indulásig, és már nem maradt több idő a keresgélésre, reggelizni és öltözni maradt már csak idő. Elővett egy pudingot a hűtőből (ahová azért alaposan benézett, hátha a kis komisz manó ott lapul), aztán kihúzta a fiókot, hogy elővegyen egy kiskanalat, és.... nagy kacagásban tört ki, hogy a manó épp oda rejtőzött el az éjjel.
Nevetve kivette onnan Elfit, visszafordították az evőeszközöket Mamival, és megállapították, hogy Mikulás bizony az igazat mondta: ez a kis manó a legképtelenebb helyeket választja ki magának éjszakánként a rosszalkodásra. Egyre izgatottabban várja a család, hogy vajon mi jöhet még? Holnap reggelre kiderül! :)
