Nem szerette a szelet, könnyű kis manólány lévén félt, hogy ha felkapja, elrepíti akár a világ végére is. Már hajnalodott, mire kicsit lecsillapodott a zaj, de azért még hallani lehetett, ahogy a szélvész távozóban még lecsap néha a házra, a kertre. Elfi eltűnődött, hogy vajon van-e jó dolog a szélben? Mindennek kell, hogy legyen egy jó oldala is, és gondolkodni kezdett, hogy vajon a szélnek mi lehet az?
Becsukta a szemét, és átengedte a szelet a lelkén, hogy kiszűrhesse belőle a jóságot. Hirtelen felnézett az ajtófélfa fölé, és tudta, hogy megtalálta a választ. "A hinta!" - mosolyodott el, igen, a hintázáshoz jó a szél, de biztonságos hinta kell, hogy ne tudjon elrepülni. Elfi hozzálátott egy kis hinta fabrikálásához, dolgozott, vágott, kötözött, míg el nem készült a remekmű.
Reggelig himbálózott a saját készítésű hintáján, és még akkor is ott csücsült, mikor reggel Lili nagy kacagással rátalált.
Mivel a család nappalra is a hintában hagyta őt, már érezte, hogy vidám keddje lesz, hintázhat délutánig boldogan.
