Elfi megérkezik

December első napján fogcsikorgató hidegre ébredtünk. Olyan hideg volt, hogy az autó szélvédője még belülről is befagyott. Lili a szokásosnál jobb kedvvel ébredt, alig várta, hogy megkeresse az adventi naptárat. Együtt készítettük, de még el sem készültünk vele teljesen, amikor hirtelen eltűnt a naptár, sehol sem találtuk...

Nagy volt az izgalom, hogy vajon lesz-e csoki, és ha lesz, akkor hol? Kivételesen nem kellett könyörögni Lilinek, hogy keljen fel, hanem mint egy igazi, decemberi kis angyal, öltözött, fogat mosott, még a fésülködés miatt se nyafogott. Máskor nagyjából fél 7 körül sikerült kiimádkozni az ágyból, most addigra már menetkészen indult megkeresni az adventi naptárat.

A lépcsőfordulóban találta meg, a kis rejtett ablakzugban, Rudolf álldogált mellette a szokásos békés mosollyal. Lili boldogan bezsebelte az egyes számú fiók tartalmát (némi apró csokoládét), aztán megreggelizett, és nagyon vidám lett, mikor kiderült, hogy még gyöngyözni is tud indulásig, olyan korán készült el. Amíg én a kaput nyitottam, ő lekaparta a jeget az autóról, és vidáman indultunk el az iskolába. Akkor még azt gondoltuk, hogy egy átlagos decembernek nézünk elébe, de már a nap folyamán voltak jelek, amikből sejthettük volna, hogy valami változás van a levegőben. Persze arra egyikünk sem gondolt, hogy új lakótárs érkezik hozzánk még aznap este...

Délután elmentünk bevásárolni, sokáig tartott, míg mindent beszereztünk a hétvégi vendégséghez, a jövő heti tízóraikhoz, vacsorákhoz. Ahogy jöttünk hazafelé a sötét utcákon, nagy meglepetés ért minket: a városban mindenhol díszek égtek, végre megjelentek az épületeken, lámpavasakon a csodás égősorok, hogy a karácsonyi hangulatot teremtsenek a szívünkben. Lili izgatott lett. Talán itt járt a Mikulás? Talán ő csinálta ezt az egészet? Mi csak mosolyogtunk ezen, hiszen azt gondoltuk, hogy a Mikulás csak jövő héten érkezik hozzánk, de Lilinek lett igaza.

Amikor hazaértünk, Lili épp lehuppant volna a sámlijára, ahol a cipőjét szokta lecserélni papucsra, de valaki már ült ott! Egy picike manó kuporgott a sámlin, kezében levéllel, ami a Mikulástól érkezett! A levelet látva Lili felkiáltott: "Mama! A Mikulás személyesen nekem írt!!! Ezt a levelet holnap be kell vinnem az iskolába, meg kell mutatnom Imre bácsinak!" Az sem törte le, hogy másnap szombat van, rögtön kijavította, hogy akkor majd hétfőn viszi be, aztán széthajtogatta a levelet, és olvasni kezdte:

"Kedves Lili!

A levelet átadó manót Elfinek hívják, és a mai napon beköltözik az otthonotokba, hogy segítsen a karácsonyi vidámságot belopni a szívetekbe már az ünnepeket megelőző hetekben is. El kell mondanom róla, hogy Elfi bizony egy nagy kópé! Éjszaka, amíg mindenki alszik, különféle huncutságokat követ el, amivel egy célja van: reggel mindjárt jókedvre deríteni a ház népét.

Arra kérlek, hogy reggel ne lustálkodj sokat, hanem kelj fel időben, és keresd meg a csínytevő manót a házban! Én már évszázadok óta ismerem, de még engem is meg tud lepni, mert folyton bajba keveri magát! Bárhol lehet a házban, a legváratlanabb helyen is. A lényeg, hogy minden reggel keresd meg őt, és derítsd ki, miféle csínyt követett el az éjjel!

Karácsonykor visszaköltözik majd hozzám, de addig kérlek, viseld gondját! Sajnos most nekem olyan sok a dolgom, hogy muszáj volt egy kis szabadságra küldenem, mert a manóműhelyben sokat panaszkodtak rá a többiek. Ott is folyton huncutkodott…

Kellemes karácsonyvárást kívánok Neked és az egész családodnak!

Szeretettel:

                           a Mikulás"

Lili majd' kiugrott a bőréből a boldogságtól! Levelet kapott a Mikulástól, és Mikulás rábízta ezt a kis manót karácsonyig! Alig tudott elaludni az izgalomtól! Mi már el is szenderedtünk, mire Lili végre álomba merült. Nem tudtuk, mi vár ránk vajon másnap reggel, hittük is, nem is, hogy valami történni fog. Aztán reggelre Elfi eltűnt a szekrényéről, ahová Lili este letette...