A tizenhetedik éjszaka

Az éj csendjét halk nevetgélés törte meg. Elfi a DVD-k előtt állt, és nézegette, milyen filmek sorakoznak a polcon. Egyszer, egy másik családban megnézhette a Brian élete című filmet, amin még most is felkacagott, ahogy a borítójára nézett. Felidézte magában azt a jelenetet, amikor a nők férfinak álcázták magukat, csak azért, hogy kövezni mehessenek.

Kuncogva, vigyorogva jött-ment a lakásban egész éjjel, szinte meg is feledkezett róla, hogy neki éjszakánként "dolga" van. A nappaliban összetalálkozott Pannával, Lili kedvenc pandájával, aki már évek óta hű társa a kislánynak.
- Szia! Hát te hogyhogy nem vagy fent az ágyban Lilivel?
- Mostanában nem férek be az ágyba már... mióta itt van Sally, a hatalmas kutya. Most ő vigyáz Lilire éjszakánként.
- És ez nem bánt téged?
- Nem, elviselem.
- Szóval mégis bánt, csak elviseled...
- Először bántott, de most megbékéltem a helyzettel. Lili osztályfőnöke megengedte, hogy a gyerekek bevigyék a kedvenc játékukat az utolsó tanítási napon, és Lili engem visz. Bizony. Mert még mindig szeret!
- Hű, jó neked!
- Igen, nekem jó! - jelentette ki a medve. - De azért nem bánnám, ha kicsit több figyelmet kapnék tőle!

Elfi nézte a szomorkodó panda arcát, és különös ötlete támadt. A panda ugyanis pont úgy ült, hogy egy kis árnyék vetődött az orra alá, mintha bajusza lenne. A kis manólány fejében már össze is állt az új csíny! "Ez az! Csináljunk álbajuszokat! Bár kövezni nem akarunk, de mégis, nagyon vicces lenne, ha a lányok ma éjjel bajuszt növesztenének!" Rávette még az együttműködésre Lili egyik hajasbabáját és Miát, a tündérlányt is. Mivel maradt egy kiadó bajusz, Lili fotóját is feldíszítették vele, majd nevetgélve letelepedtek a kép mellé. Ilyen vidám éjszakája még nem volt a manólánynak. Ha végre elcsitult is a nevetés, ahányszor egymásra néztek, valakiből biztosan kitört a kacagás, és a többiekre is azonnal átragadt. Reggelig ment a móka, akkor is csak az ébresztőóra hangjára tudtak elkomolyodni. Visszafojtott lélegzettel várták, hogy Lili rájuk találjon.

A kislány reggel korán indult iskolába, a hétfő mindig ilyen. Most is kapkodva szedte össze a holmiját, gyorsan a tízórait, gyorsan az ebédet, a kulacsot... aztán a nagy rohanás közben megállt egy pillanatra. "Mama! Ezt nem fogod elhinni!" - kiáltotta, és nagyot nevetett. "Még nekem is bajuszt ragasztott! Ezt mindenképpen hagyjuk így, hogy Papa is lássa, ha felkelt!" Így esett, hogy a lányok bajuszosak maradtak... de azért este biztosan "megborotválkoznak"! :)