A huszonharmadik, utolsó éjszaka

Lili egész nap olyan volt, mintha rugón lépkedne, izgatott volt a karácsony miatt, nagyon várta már, hogy mi lesz a fa alatt reggelre. Mamival feldíszítették a fát, elrendeztek mindent úgy, ahogy kell. Átvitték a szomszédoknak a szokásos kis apró ajándékokat este, az egész napos sütés-főzés után jöhetett volna a jól megérdemelt pihenés, de Lili nem tudott elaludni.

A huszonkettedik éjszaka

"Holnap este indulok haza..."- merengett Elfi. Várta is meg nem is, mert a honvágy ugyan gyötörte már, de azt is tudta, hogy ide talán már sosem jöhet vissza. Hiányozni fog neki Lili, ez biztos, de jövőre már majdnem 9 éves lesz, nem valószínű, hogy hinni fog még a manókban.

A huszonegyedik éjszaka

A manó majdnem lebuktatta magát kora este, amikor Lili anyukája lejött a földszintre és azt mondta: "Lilikém, állítsd meg egy percre a játékot, mutatok valamit!" - és már vitte is az ablakhoz a kislányt, aki felkiáltott: "Ezt nem mondod komolyan?? Esik a hó?!?! ESIK A HÓÓÓ!"

A huszadik éjszaka

"Mindjárt itt a karácsony, megyek haza hamarosan." - tűnődött Elfi mélabúsan. Hiányzott az otthona, mégis úgy érezte, túl gyorsan ment el ez a pár hét. Szórakozottan nézegette a könyvespolcot, amikor megakadt a szeme az egyiken.

A tizenkilencedik éjszaka

Mami hamar eltakarította Elfi betűvetését reggel, úgyhogy a kis manólány egész nap durcás volt. Elhatározta, hogy a következő éjszaka valami maradandóbbat, valami nehezebben eltávolítható dolgot alkot.

A tizennyolcadik éjszaka

Elfi megkezdte a visszaszámlálást, bakancslistát írt, hogy még mit szeretne megvalósítani, amíg Lilinél lakik. Még csak fejben volt meg a lista, és mindenképpen le szerette volna írni, de sehol nem talált olyan tollat, ami fogott, és olyan papírt, ami biztosan nem hiányzott volna senkinek.

A tizenhetedik éjszaka

Az éj csendjét halk nevetgélés törte meg. Elfi a DVD-k előtt állt, és nézegette, milyen filmek sorakoznak a polcon. Egyszer, egy másik családban megnézhette a Brian élete című filmet, amin még most is felkacagott, ahogy a borítójára nézett. Felidézte magában azt a jelenetet, amikor a nők férfinak álcázták magukat, csak azért, hogy kövezni mehessenek.

A tizenhatodik éjszaka

Elfi az ablakban állt, nézte odakint a sötétséget. Amint elaludt a család, ő szépen lemászott az előző éjjel készített hálóból, és eltüntette a nyomokat. Nyugtalan volt, valami hiányzott, de nem tudta, mi lehet. Csak állt, és nézte a sötét utcát.

A tizenötödik éjszaka

Egész nap üres volt a ház, a családból senki nem volt otthon. Elfi úgy érezte, kár lenne nem kihasználni ezt a lehetőséget, minek csücsülne egész nap egy helyben? Elég, ha akkor visszaszalad a helyére, amikor hallja, hogy hazaér valaki! Leugrott az asztalról, és a DVD-k felé vette az irányt.

A tizennegyedik éjszaka

Lili a barátnőjénél töltötte a délutánt, csak nagyon nehezen lehetett rávenni, hogy végre hazainduljon szüleivel. Elfi egész nap a gurigában pihent, mert Lilinek annyira tetszett ez a csínytevés, hogy ott is hagyta a manólányt, ahol megtalálta, senki nem nyúlhatott a vécépapírhoz, ami a lépcsőn tekergett.

A tizenharmadik éjszaka

Lili szobájába nem mert visszamerészkedni, nehogy a harcosokkal újra összeütközésbe kerüljön. Eszébe jutott az a vicces éjszaka, amikor az egész család homlokára piros pöttyöt festett Ági rúzsával. "Mennyi minden volt abban a fürdőszobában!" - töprengett. - "Megyek, körülnézek újra arrafelé..."

A tizenkettedik éjszaka

Leszállt az éj a házra, a szél is elcsendesedett már, szomorúan kopogott a hideg eső az ablakokon. Elfi lekászálódott a hintáról, és gondosan eltüntette a nyomát is az előző napi csínynek. Egykedvűen bandukolt a házban, míg végül a gyerekszobában kötött ki.

A tizenegyedik éjszaka

Viharos szél őrjöngött odakint, rázta a redőnyöket, tépte a fákat, süvített, dobolt, mintha csak valami egyszemélyes zenekar volna. A ház felső szintje recsegett-ropogott, ahogy meg-megrohamozta a falakat a mindent elsöpörni készülő fergeteg. Elfi összerezzent minden zajra.

A tizedik éjszaka

Elfi hallotta, hogy nagy nehezen elcsendesedik a ház. A földszinten maradt éjszakára, és még nem tudta, mivel is töltse az idejét reggelig. Tekintete a hűtőre esett, és eszébe jutott, hogy ott bizony alaposabban is körül szeretett volna nézni.

A kilencedik éjszaka

Elfi az egész napját új barátaival töltötte, mert Lili azt mondta, annyira cukik így együtt, hogy inkább vezessék be azt a szabályt, hogy Elfit mindig ott hagyják, ahová magától ment. Ez az ötlet tetszett is, nem is a manónak, de így egész nap a konyhában ült, és figyelhetett.

A nyolcadik éjszaka

Most fordult elő Elfivel először, hogy magányosnak érezte magát, mióta Lilinél lakott. A kislány egész nap távol volt, nem játszott vele, ő pedig unni kezdte a házban a csendet.

A hetedik éjszaka

Elfi nagy nehezen kipihente a gyomorrontást, amit a sok szaloncukor okozott neki, és az éjszaka leple alatt megint útnak indult a házban, hogy újabb csínyeket eszeljen ki.

A hatodik éjszaka

Elfi némán hevert a szekrénykén, ahová Lili mindig leteszi esténként. Onnan hallgatta, ahogy a kislány izgatottan mesélte az iskolában történteket édesanyjának.

Az ötödik éjszaka

Elfi izgatottan várta, hogy leszálljon az éj, hiszen ez minden eddiginél különlegesebbnek ígérkezett. Ezen az éjjelen jár erre Mikulás, aki minden bizonnyal megkérdezi majd, mit tudott meg a kislányról, amíg mellette volt.
Amint lehetett, óvatosan lemászott a szekrényről, és a lehető leghalkabban kisurrant a szobából. Leült a lépcsőre, pontosan oda, ahol a korláton a "Lili Anna" hímzéssel ellátott kis ajándékos harisnya lógott, és várt. Néha majdnem elbóbiskolt, de amint eszébe jutott, hogy kire is vár éppen, izgatottan nézett körül.

A negyedik éjszaka

Végre csend lett, sötétség, mindenki nyugovóra tért. Kivéve persze Elfit, aki már nagyon várta ezt a pillanatot. Egészen elgémberedtek a tagjai, így felállt, és elvégzett néhány tornagyakorlatot, hogy megmozgassa kezét-lábát. Gyakorlott mozdulattal ugrott le a szekrényről, és már lopakodott is kifelé a hálószobából.

A harmadik éjszaka

Elfi alig várta, hogy mindenki elaludjon, mert nagy dologra szánta el magát napközben: lemerészkedik a földszintre! Sokáig kellett várnia türelmesen, mert bár Lili hamar elaludt, a szülők még fent maradtak, Papa dolgozott, Mama összekészítette Lili másnapi tízóraiját és ebédjét. Aztán mikor végre elcsendesedett a ház, Elfi útnak indult.

A második éjszaka

Elfi megvárta újra, hogy mindenki elaludjon. Nem kellett sokat várnia, fáradt volt az egész család, hiszen korán keltek szombaton reggel is, csak hogy őt megkeressék. Leugrott a szekrénykéről, és már indult is felfedező útjára.

Az első éjszaka

Elfi türelmesen várt, míg mindenki elaludt a szobában. Nagyot nyújtózott, és felült a kis szekrényen. Alaposan szemügyre vette a hálószobát, ahol egy sólámpa diszkrét fénye világította meg az alvó háziakat. Felállt, kicsit megmozgatta elgémberedett tagjait, majd egy ugrással a padlóra szökkent.

Elfi megérkezik

December első napján fogcsikorgató hidegre ébredtünk. Olyan hideg volt, hogy az autó szélvédője még belülről is befagyott. Lili a szokásosnál jobb kedvvel ébredt, alig várta, hogy megkeresse az adventi naptárat. Együtt készítettük, de még el sem készültünk vele teljesen, amikor hirtelen eltűnt a naptár, sehol sem találtuk...