Felsietett az emeletre, a maradék anyagokból turkált ki magának egy megfelelő méretű, meleg palástnak valót, amit gondosan magára is szerelt. Izgatottan mászott fel a hűtőajtóig, és belépett a hidegbe. Kimondottan otthonosan érezte magát, hiszen Mikulásnál is ilyen hideg van mindig.
Megnézte a maradékokat, a felvágottakat, sajtokat, lekvárokat, salátákat és más zöldségeket, amikor talált egy nagy, pöttyös csomagot. "Túró Rudi" - olvasta hangosan. Hát az meg mi a túró lehet? Addig tépdeste a csomagolást, míg az kiszakadt, és kiesett belőle egy hosszúkás csomagocska, ugyanolyan felirattal. Hirtelen eszébe jutott, hogy Lili aznap többször is kérdezte az anyukájától, hogy ehet-e ilyet, de az anyukája mindig azt válaszolta, hogy majd reggelire kaphat, már túl sok édességet evett aznapra. Már tudta is, mit tegyen! Előkészíti Lili reggelijét! Hogy fog a kislány örülni!
Amivel Elfi nem számolt, az az volt, hogy Lili mindenhol, de tényleg MINDENHOL keresi majd őt, csak a hűtőben nem. A kislány már átnézte a fiókokat, szekrényeket, a vendégszobát, a nappalit, megvizsgálta a cipőket, hogy hátha ott találja barátját, de nem. Elkeseredetten panaszkodott édesanyjának:
- Mamiiii, nem találom Elfit! Ugye nem ment vissza korábban a Mikuláshoz? A levélben az volt, hogy karácsonyig marad!
- Biztos itt van valahol, de most már kezdj készülődni, mert mindjárt indulni kell! - szólt rá az anyukája. Lili a hűtőhöz lépett, és azt mondta:
- Gondolom, azért a hűtőbe csak nem bújt be! - aztán egy pillanattal később felkiáltott: - De igen!! Bebújt! És még egy Túró Rudit is elővett nekem!
Elfi küldetése ma is sikeres volt: felvidította a családot a kis kópé.
