A huszonharmadik, utolsó éjszaka

Lili egész nap olyan volt, mintha rugón lépkedne, izgatott volt a karácsony miatt, nagyon várta már, hogy mi lesz a fa alatt reggelre. Mamival feldíszítették a fát, elrendeztek mindent úgy, ahogy kell. Átvitték a szomszédoknak a szokásos kis apró ajándékokat este, az egész napos sütés-főzés után jöhetett volna a jól megérdemelt pihenés, de Lili nem tudott elaludni.

A huszonkettedik éjszaka

"Holnap este indulok haza..."- merengett Elfi. Várta is meg nem is, mert a honvágy ugyan gyötörte már, de azt is tudta, hogy ide talán már sosem jöhet vissza. Hiányozni fog neki Lili, ez biztos, de jövőre már majdnem 9 éves lesz, nem valószínű, hogy hinni fog még a manókban.

A huszonegyedik éjszaka

A manó majdnem lebuktatta magát kora este, amikor Lili anyukája lejött a földszintre és azt mondta: "Lilikém, állítsd meg egy percre a játékot, mutatok valamit!" - és már vitte is az ablakhoz a kislányt, aki felkiáltott: "Ezt nem mondod komolyan?? Esik a hó?!?! ESIK A HÓÓÓ!"

A huszadik éjszaka

"Mindjárt itt a karácsony, megyek haza hamarosan." - tűnődött Elfi mélabúsan. Hiányzott az otthona, mégis úgy érezte, túl gyorsan ment el ez a pár hét. Szórakozottan nézegette a könyvespolcot, amikor megakadt a szeme az egyiken.

A tizenkilencedik éjszaka

Mami hamar eltakarította Elfi betűvetését reggel, úgyhogy a kis manólány egész nap durcás volt. Elhatározta, hogy a következő éjszaka valami maradandóbbat, valami nehezebben eltávolítható dolgot alkot.

A tizennyolcadik éjszaka

Elfi megkezdte a visszaszámlálást, bakancslistát írt, hogy még mit szeretne megvalósítani, amíg Lilinél lakik. Még csak fejben volt meg a lista, és mindenképpen le szerette volna írni, de sehol nem talált olyan tollat, ami fogott, és olyan papírt, ami biztosan nem hiányzott volna senkinek.

A tizenhetedik éjszaka

Az éj csendjét halk nevetgélés törte meg. Elfi a DVD-k előtt állt, és nézegette, milyen filmek sorakoznak a polcon. Egyszer, egy másik családban megnézhette a Brian élete című filmet, amin még most is felkacagott, ahogy a borítójára nézett. Felidézte magában azt a jelenetet, amikor a nők férfinak álcázták magukat, csak azért, hogy kövezni mehessenek.

A tizenhatodik éjszaka

Elfi az ablakban állt, nézte odakint a sötétséget. Amint elaludt a család, ő szépen lemászott az előző éjjel készített hálóból, és eltüntette a nyomokat. Nyugtalan volt, valami hiányzott, de nem tudta, mi lehet. Csak állt, és nézte a sötét utcát.

A tizenötödik éjszaka

Egész nap üres volt a ház, a családból senki nem volt otthon. Elfi úgy érezte, kár lenne nem kihasználni ezt a lehetőséget, minek csücsülne egész nap egy helyben? Elég, ha akkor visszaszalad a helyére, amikor hallja, hogy hazaér valaki! Leugrott az asztalról, és a DVD-k felé vette az irányt.

A tizennegyedik éjszaka

Lili a barátnőjénél töltötte a délutánt, csak nagyon nehezen lehetett rávenni, hogy végre hazainduljon szüleivel. Elfi egész nap a gurigában pihent, mert Lilinek annyira tetszett ez a csínytevés, hogy ott is hagyta a manólányt, ahol megtalálta, senki nem nyúlhatott a vécépapírhoz, ami a lépcsőn tekergett.

A tizenharmadik éjszaka

Lili szobájába nem mert visszamerészkedni, nehogy a harcosokkal újra összeütközésbe kerüljön. Eszébe jutott az a vicces éjszaka, amikor az egész család homlokára piros pöttyöt festett Ági rúzsával. "Mennyi minden volt abban a fürdőszobában!" - töprengett. - "Megyek, körülnézek újra arrafelé..."

A tizenkettedik éjszaka

Leszállt az éj a házra, a szél is elcsendesedett már, szomorúan kopogott a hideg eső az ablakokon. Elfi lekászálódott a hintáról, és gondosan eltüntette a nyomát is az előző napi csínynek. Egykedvűen bandukolt a házban, míg végül a gyerekszobában kötött ki.