Újra végignézte Ági összes holmiját, roppant izgalmasnak tartotta ugyanis az ezernyi apróságot. A mosdó mellé letekintve észrevett egy wc papír tartót. A gurigák egymás felett tornyosultak, Elfinek azon nyomban megfogant a fejében egy újabb remek ötlet.
Sokat gondolkodott azon mostanában, hogy mennyire jó otthon szánkózni, és már nagyon hiányzik neki ez a móka. A szánkózásban az a kedvence, mikor felborul, és szánkó nélkül gurul lefelé a lejtőn. Néha kicsit megüti ugyan magát, de akkor is nagyon vidám dolog ez a gurulás, hatalmas kacagásokkal szokott leérni a lejtő aljára. Ha behunyta a szemét, szinte érezte a hideg hó illatát, a fagyos levegőt, ahogy arcon csókolja, és ettől olyan honvágyat érzett, hogy csak egyféleképpen vidíthatta fel magát.
Nagy nehezen leszedte a legfelső gurigát, és óvatosan a lépcsőhöz cipelte. Beigazította a gurigát a lépcső legfelső fokán, vigyázva belebújt a kis csőbe, aztán ellökte magát, és "áááááááááááááá" kiáltással a mélybe gurult. Úgy elszédült, hogy órák teltek el, mire már nem forogtak a szemei összevissza. Épp Rudolf lábai elé gurult le, úgyhogy mikor kicsit magához tért már, szóba elegyedett a rénszarvassal. Reggelig beszélgettek, nevetgéltek, főleg akkor, mikor Rudolf elmesélte neki, hogy ő egész nyáron a lépcsőfordulóban állt, és Lili néha papírjégkrémet kötözött a kezébe, máskor papír-napszemüveget erősített a fejére, de olyan is akadt, hogy Lili valahogy meghallotta, ahogy ő épp Pannát, a plüss pandamackót csúfolta valamivel, és ezért könyörtelenül befordította őt a sarokba, mert büntetést érdemelt.
A komisz kis manólány ezen a reggelen is kacagásra késztette Lilit, úgyhogy kezdhette törni a fejét, hogy mi legyen a következő éjszakai kaland...
