Nagyra törő tervekkel indult neki az éjszakának, de sok dolgot egyszerűen nem tudott megvalósítani, mert folyton abba a bosszantó ténybe ütötte a bokáját, hogy túlságosan pici. "Bárcsak nagyobb lehetnék!" - gondolta elmélázva, aztán eszébe jutott, hogy ezt talán egy kis csínytevés árán meg is tudná valósítani.
Járta a szobákat, válogatott, pakolászott, míg egyszer végre megtalálta! "Ez az!" - gondolta boldogan, amikor a dolgozószobában megtalálta azt a hatalmas üvegvázát, amiben a család az összetekert csomagolópapírokat tartotta. Szeretett volna két egyformát találni, de erre esélye sem volt, úgyhogy végül kiválasztott magának egy pirosat és egy arany színűt.
Nagy nehézségek árán lecipelte a lépcsőn, aztán Mami egyik bakancsát is elcsente, és a szerzeményekből eszkábált magának hosszú-hosszú gólyalábakat. "Tádááám!" - kiáltott fel diadalmasan. Vigyorogva szemlélte fentről a világot, egészen más volt innen a ház. Még reggel is ott állt, amikor Lili megérkezett.- Siess, édesem, mert elkésünk az úszásról! - sürgette Mami a kislányt.
- Jó, de még nem találtam meg Elfit! - kesergett Lili, aki már valóban benézett több szobába, még a szaloncukros tálkába is, hátha újra torkoskodott a kis manó.
- Mennünk kell, kedves, vedd fel legalább a csizmádat gyorsan, mindjárt adom a tízórait és az ebédet, meg az innivalót. Az úszós holmik a bordó hátizsákban vannak, oda tedd a kulacsodat is, úszás után szomjas leszel! - sorolta édesanyja a teendőket. Ekkor azonban Lili felkiáltott:
- Mama! Megvan!
- Mi? A csizmád? Akkor vedd fel gyorsan!
- Nem, Elfi van meg! És nézd, mit csinált!
Mikor Mama is meglátta, hogy az egyik kedvenc bakancsában álldogál a csöpp manó, nagyot nevettek Lilivel. Elfi pedig boldog volt, hogy ez a reggel is vidáman indult.
