Ahogy bámult ki a nagy, hideg feketeségbe, megcsillant valami a lámpa halvány fényénél. Mintha egy hópihe lett volna, de talán csak a képzelete játszott vele. Elfi izgatott lett, talán végre esik egy kis hó! Most végre megértette, mi a szomorúsága oka: itt van ugyan hideg, de nincs hó. Az éjszakák sötétek, nem ragyogja be őket a hómezőkről visszaverődő csillagfény.
Elfi többször hallotta már Lilit is panaszkodni, hogy mikor mehetnek végre szánkózni, mikor lehet végre hóembert építeni, és teljes mértékben egyetértett a kislánnyal. Hóembert építeni mindig nagyon vidám dolog! El is határozta, hogy hóhiány ide vagy oda, reggelre Lili kap egy hóembert!
Beosont a dolgozószobába, tudta, hogy Mama mindent eltesz, hátha kell még valamire. Beletúrt a kartonos mappába, ollót és ragasztót szerzett, aztán vagdosott, ragasztott hajnalig. Amikor elkészült, mosolyogva telepedett le a kilincsre, mint aki jól végezte dolgát. Mert bizony nagyon jól végezte! Nem is maradt el a jutalma: reggel Lili óriási kacagással fogadta az újabb meglepetést! Így történt, hogy bár hó nem esett, mégis lett hóembere Lilinek ezen a hideg, vasárnapi reggelen...
