A huszonharmadik, utolsó éjszaka

Lili egész nap olyan volt, mintha rugón lépkedne, izgatott volt a karácsony miatt, nagyon várta már, hogy mi lesz a fa alatt reggelre. Mamival feldíszítették a fát, elrendeztek mindent úgy, ahogy kell. Átvitték a szomszédoknak a szokásos kis apró ajándékokat este, az egész napos sütés-főzés után jöhetett volna a jól megérdemelt pihenés, de Lili nem tudott elaludni.

Napközben sokszor ölelte meg Elfit, és mindig megkérdezte: "Vajon csak eltűnik? Vagy hagy itt még egy utolsó csínyt? Esetleg ajándékot? Üzenetet?" Mikor már vagy hetedjére kérdezte, Mami rászólt: "Kislányom, ne kérdezgesd ezt, fogalmunk sincs, mit fog csinálni! Majd meglátjuk reggel!" Lili szinte suttogva válaszolt: "Azért mondom ilyen sokszor, hogy hátha hallja Elfi, és csak nem lesz szíve szó nélkül elmenni! Azt akarom, hogy hagyjon üzenetet!"

Elfi szomorúan mosolygott magában, ugyan hogy is mehetne el szó nélkül? Már jó előre kitalálta az utolsó csínyt, azt a kis apróságot, amiből Lili tudja, hogy ő már elment. Az utolsó kis csintalanságot...

Beállította a naptáron a másnapi dátumot, hiszen már csak percek voltak hátra a mából. Egy pillanatra még eltűnődött, hogy talán szólni kéne Mikulásnak, hogy nem megy még haza, de tudta, hogy ilyet nem tehet. Amint éjfélt üt az óra, ő már repül is a hideg széllel északra, haza. Nem volt vesztegetni való ideje, de nehéz szívvel készítette el az utolsó üzenetét. Megszerette Lilit, és tudta, hogy a kislány is kötődik hozzá, visszavárja, sőt, ha tehetné, el sem engedné.

Gyorsan hozzálátott, hogy véghez vigye a tervét még éjfél előtt. Az S betűt most is fordítva írta, hogy Lili biztos lehessen benne, hogy Elfi üzent neki (hiszen ő mindig direkt fordítva szokta írni ezt a kanyargós betűt). Megnézte az üzenetet. "Jó lesz." - gondolta, aztán az ablak felé fordult. Érezte, hogy jön érte a szél... lehunyta a szemét, és az otthonára gondolt. Nem csak úgy az eszével, hanem a szívével, lelkével. Abban a pillanatban éjfél lett, s már repítette is hazafelé a szél a gondolatnál is sebesebben. Mikor földet ért a lába a hideg, ropogós havon, letörölt egy könnycseppet, és mosolyogva azt mondta: "Ég veled, Lili! Jó móka volt nálad lakni! Boldog karácsonyt!" S azzal benyitott a manóműhely ajtaján, hogy üdvözölje manótársait...