Elfi roppant izgatott lett a hír hallatán, látni akarta, kiszaladni kicsit, hógolyózni, hóembert építeni, szánkón csúszni... de mozdulatlanul kellett feküdnie. Amint a család felment az emeletre, óvatosan az ablakhoz osont és kinézett. Csupa fehér hó mindenütt, csillogó és csodálatos! Ó, mennyire hiányzott már! És ha szombat éjjel hazatér, végre megint lehet hóban játszani, hallgatni a hó csodálatos ropogását...
Addig is muszáj valami havas dolgot csinálni idebent, muszáj legalább játékból havazni! Addig kutakodott, míg talált egy szánt (ebből gyorsan kidobált mindenféle díszt, amik az ő helyét foglalták), aztán még egy rénszarvast is talált az egyik dobozban (hát nem éppen ezt kereste, de ez jött szembe először, úgyhogy ő lett a befutó). Mama pipereholmija között talált egy zacskó hógolyót is, vagy legalábbis valamit, ami nagyon hasonlított rá. Ebből aztán össze is hozta a legfrissebb csínytevést.
Reggel Lili korábban ébredt, mint a szülei, szaladt is gyorsan, hogy megkeresse Elfit. Amikor megtalálta, kacagva szaladt a hálószobába, és lelkesen mesélte, hogy bizony megtalálta Elfit, és a kis huncut már megint nagyon viccesen töltötte az éjszakát. Lili egész nap jókedvű volt, és ahányszor eszébe jutott a manólány, felnevetett. Csak akkor komorodott el mindig, amikor eszébe jutott, hogy holnapután karácsony, és utána már egyik reggelen sem várják vicces meglepetések... Annyi vigasza maradt csak, hogy ő maga is talált ma szarvasokat, méghozzá a Vörösmarty téren, a vásárban. :)
