Nézegette a táblafestékkel lekent szekrényajtót, és eltűnődött, vajon nem kellene-e ma telerajzolnia a táblát... de nem volt kedve a firkáláshoz. Lili szobájában talált egy nagy, kék ládát, ami telis-tele volt mindenféle ruhával, dobozkával, különös holmival. Talált is egy dobozt, aminek a tartalmára nagyon kíváncsi volt, ezért felbontotta.
Furcsa dolgok voltak benne. Egy kórházi szalag, amin Lili neve állt. Egy kis hajtincs, Lili első hajvágásából való. Egy mini pelenka, a legkisebb méret, újszülött korában használt ilyet Lili. Az első rugdalózó, az első hálózsák, a várostól kapott "örülünk, hogy megszülettél" plakett és oklevél... csupa kis csacskaság. "Ezek meg mire jók?" - gondolkodott el, és úgy döntött, szétszórja ezeket a vackokat a lakásban, talán ki is dob belőle néhányat, mert semmire sem jók.
Épp hozzálátott volna, amikor hirtelen zajt hallott a háta mögül. Furcsa lények masíroztak felé, és rákiáltottak:
- Állj! Ne mozdulj, vagy megbánod!
- Hát ti meg kik vagytok? - kérdezte a manólány meglepve. Félelmetesnek tűntek a jövevények, de egyik sem tűnt erősebbnek, mint ő maga. Viszont négyen voltak, ami elgondolkodtatta Elfit.
- Harcosok vagyunk, akik mindenáron megvédjük Lili holmijait! - szólt a fekete.
- De hiszen ez csupa lim-lom, megmaradt kis vacakok! Minek foglalkoztok vele?
- Lehet, hogy neked csak ennyi, de ezt a kis bőröndöt azért készítették össze Lili szülei, hogy egyszer majd megkapja a kislány emlékbe. Ezek a dolgok életének első kis kellékei, emlékei, nem hagyjuk, hogy kárt tegyél bennük!
- Pfff... ugyan már! Micsoda szentimentális marhaság! - mondta Elfi. Rosszkedvében volt, és igencsak bosszantotta, hogy valaki beleszól abba, mit tehet vagy mit nem.
- Ha szép szóval nem megy, másként akadályozzuk meg a bajt! - szólt a kék, és egy villanás volt az utolsó, amit Elfi még látott.
Mikor magához tért, a szekrényajtóra ragasztva találta magát, a harcosok pedig körben ott álltak előtte, és vigyázták. A kis bőrönd visszakerült a helyére, ő pedig nagyon rosszul érezte magát.
- Hé, szedjetek le innen! - követelte.
- Szó sem lehet róla! - mondta a piros figura. - Amíg meg nem ígéred, hogy nem teszel ilyen csúnya dolgot többé, ott maradsz!
Elfi bosszankodott, próbált szabadulni, de hiába. Makacs természet lévén, bocsánatot sem nagyon akart kérni, ígéretet tenni pláne. Így talált rá a reggel, és Lili is.
Bár nem mondta ki, de nagyon hálás volt, amiért Lili kiszabadította, és megfogadta magában, de csakis magában, hogy ilyen csúnya dolgot többé nem is akar a kislánnyal tenni, inkább csak csintalanságokat. És máris törte a fejét, hogy következő éjjel merre induljon a lakásban...
